Az "jó pásztor" és a tevékeny birkanépség

Szent György napján, mikor kicsapják a nyájat a rétbe, megfogant a Jó Pásztorban, ej, beh’ elkellene a birkáknak valami foglalatosság!

Szemébe húzta a posztókalapot, de oly mélyest, hogy alóla az kilátás nem vót lehetséges. Körbetekéntett, szeme előtt mozgadalmassá lett a rét. Egyik birka legelész, a másik ugyancsak, s ahogy távolabbra réved, csak tevékeny jószágokat szemlélhet. Mire is jó, nem csak az pörzselő nap ellen ád védelmet az efféle tökfödő, de még az tündérfabulák es szebbnek tűnnek. Mondta es a főbojtárának az jobbján, annak, amelynek keresztnézésű az szeme világa. Ej, be szép is ez, amit látok, olyan mint az álomvilág.

Pedig, ha csak fellebb emelte vón’az kalap karimáját! Láthatta vón, ahogy az főkolompos birkái miatt tarrá lett mezőn csak tengenek-lengenek az barmok. Sőt, láthatná, ahogy a csahosai a fekete, vagy akár csak feketébb birkákat elcsapják a maradék csenkeszcsomókrúl es. Amott meg még az ivadékbárányok sem jutnak teendőhöz, az birkaoskolákban egyre fogy a bégetés. És né’ már, hagyják es, nem mennek magasb’ grádicsra, mer kimondatott, ácsingózzanak inkább az fűcsomóra, ne az nyájbúl éljenek, mer fogynak az javak, azok meg kellönek másnak. Hát venné má’ tudomásul a birkanépség, hogy az bögöly csípje azt a kacskaszőrű ülepit, másra ké’ itten minden! Építni kell a farkasstadiont, az’ nádicsikaszoknak kell a mozgáskultúra. Néhogy má’ az istentelen bárányai még messzibbre gondoljanak! Meg asztán mire es mennének a paragráfusokkal meg betűvetéssel és a matézissel, mikor a rétbe’ nem lész semmi, sem jog, sem kultúra, s számolni legfeljebb a hátramaradt napokat lész  szükség.

Ám a Jó Pásztor gondos, fejében már újra tekerednek az tekervények. Mondja is hangos szóval, minden birka legyen tevékeny mégest enkább, vége az ingyé’ növő fűnek. És emigy mondja keresztnéző főbojtára es. És hogy emígy légyen, hát emmillió, sem több, de kevesebb sem  birka lészen tevékeny az csorvasz fűkeresésben, mer ha nem…! Hát akkor kiveti magábú’ az nyáj!

Azt is mondá, gondoskodni lész alkalma mindazon barmokrúl, azmelyek a rét szélibe szorultak, hol veszélyt sejtetve vonít az verespofájú nádifarkas. Neeeem, nem hagyjuk!

Ilyen, s ezféle beszédekkel igyekezett az korgó gyomrú birkákat, de az csillogó szeműeket es bátorítani.

És alig múlik Szent Mihály, gyünnének bé az birkák az akolba: a Jó Pásztor keresztnéző főbojtára mondja ám: ne igyekezzék mindazon barmok sokasága az aklokba, melyek eddigelé az köz takarmányán élének, nékik ott a ridegtartás.

Nesze neked birkanépség, várhatod, hogy eljövendjék az számadás napja, és eszed járását sorsodra tereld: akarod-é mindezen ígéretek bételjesülését, amint az ígérve vagyon, majd, nagysoká, avagy átlátsz már most az szitán: szikesen nem terem gyep, új legelőt meg csak gondos és eszes pásztor varázsol az felperzselt rét helyébe.

Itt egy másik történet a jó pásztorról.
És ez itten egy másik, ni!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on: